A klasszikus mahjong és a Mahjong pasziánsz több fontos szempontból is különbözik. A klasszikus mahjong hagyományos kínai játék 4 játékos számára, amelynek célja nyerő kőkombinációk összeállítása. 144 követ használ, köztük karaktereket, bambuszokat, köröket, szeleket, sárkányokat, valamint további köveket, például virágokat és évszakokat.
A Mahjong pasziánsz ezzel szemben egyszemélyes játék, amelyben a cél a tábla megtisztítása az azonos kövek párba rendezésével. Ez a játékváltozat ugyanazt a kőkészletet használja, mint a klasszikus mahjong, de a céljai és a szabályai teljesen eltérnek.
A különböző elrendezések érdekesebbé teszik a Mahjong pasziánszt. A szabályok ugyanazok maradnak: meg kell találni a szabad, azonos kövekből álló párokat, és el kell távolítani őket a tábláról. Az elrendezés formája azonban megváltoztatja a játék menetét. Az egyszerű elrendezésekben könnyebb észrevenni az elérhető párokat. Az összetettebb elrendezésekben figyelmesebben kell nézni a táblát, és előre át kell gondolni, mely köveket érdemes először felszabadítani.
A két játék közötti fő különbség a játékosok számában és a játékmenetben rejlik. A klasszikus mahjong stratégiai gondolkodást, az ellenfelek lépéseinek olvasását és több lépéssel előre való tervezést igényel. A Mahjong pasziánsz inkább a vizuális memóriára és a párosítható kövek gyors felismerésére épül.
A klasszikus mahjong nehézsége a játékosok tapasztalatától és attól függ, milyen nyerő kezet próbálnak összeállítani. A Mahjong pasziánsz másképp működik: a nehézsége főként a kezdő elrendezéstől, a blokkolt kövek számától és attól függ, mennyire könnyű szabad párokat találni.
Mindkét játék fejleszti a fókuszt és a figyelmet, de más módon. A klasszikus mahjong arra késztet, hogy olvasd a többi játékost, előre tervezz és igazítsd a stratégiádat, míg a Mahjong pasziánsz a mintafelismerésre, a vizuális memóriára és a szabad párok megtalálására összpontosít.